Az élet dolgai, amik csibészekkel történnek...
Idén szombatra esett október 31-e, ami remek lehetőséget adott, hogy ötvözzem a magyar és angol-szász hagyományokat, és megvalósítsam első halloween alkalmával tartott összejövetelemet. Az estre belépni csak rémisztő arcfestésben lehetett, úgyhogy összegyűlt itt 2 hulla, 1 vámpír, maga a kaszás, 1 vérmedve és 1 zombi. Az est során boncoltunk izzított gesztenyeagyat, ettünk halálra sütött tököt és elfogyasztottunk feltrancsírozott, halálra forrázott tök levét, mindezt forralt vérrel öblítettük le. A túlvilági lények által játszott sötét alvilági póker után horrorfilmmel vártuk meg az éjfélt, a szellemek érkezését. Pár percet együtt buliztunk még, majd az alvilági lények távozását követően egy szellemes mosogatás következett :).
Dudu, egy 2000 köbcentis motorral ellátott 20 éves koromfekete Ford Sierra, aki 5 éve került hozzám, az okból, hogy a családban már senkinek sem kellett! Én felkaroltam a szomorú kis járgányt és csodás órákat töltöttünk együtt éveken át! Együtt szeltük át keresztül-kasul Magyarországot, de a határon kívül az élemedett korára hivatkozva már nem merészkedtünk. Dudu gyors volt, tágas és barátságos, mindenkit - főleg nyáron- igen melegen fogadott! Csibésszel is nagyon megkedvelték egymás, hiszen kiskutyám utazásainkor teljesen kibérelte a hátsó kényelmes üléssort. Dudu körülbelül 1 éve kezdett rendetlenkedni és vált megbízhatatlanná! Többször cserben hagyott a utakon, és húzásaival elkezdett folyamatosan borsot törni az orrom alá! Azonban én így is szerettem és hűségesen kitartottam mellette! Idén viszont úgy tűnik, hogy teljesen becsavarodott, és mint egy klimaxoló asszony havi rendszertelenséggel produkálta az öregedés jeleit. Dudut nagyon szerettem, de már életbe- és pénztárcába vágóan fontos lett, hogy elváljanak útjaink! Ennek a bejegyzésnek a Dudu nekrológja címet szántam, de végül az ötletet elvetettem, mert remélem, hogy valakinek így is kell még ez az általam elhagyott, kiszolgált, de lelkes autó.
Szicília óta citromlázban égek! Korábban ez a gyümölcs nem tartozott a kedvenceim közé, a limonádét túl snassznak, a citromos teát túl átlagosnak találtam. Valahogy semmi nem kötött eddig a citromhoz. Szicília óta ez változóban, a gyümölcs erre a gyönyörű tájékra emlékeztet! Ma már a citrom képe számomra örökre összekötődött a tengerrel és napsugárral!
Egy napsugaras szombat reggel a Zöld Békák felkerekedtek, hogy meghódítsák a Balatonfelvidéki Nemzeti Park vulkáni tanuhegyeit és a Tapolcai-medencét. A tapolcai vasútállomás büféjében még feltankoltuk a nap túléléséhez szükséges ellátmányt és komótosan elindultunk a belváros irányába. A város szívében csodálatos környezetben feküdt a Tavasbarlang és a Malom-tó, melyben óriás, színpompás aranybálnák úszkáltak. A festői környezetnek búcsút mondva lassan haladtunk kifelé a városból. Egy elég hosszú, forró, aszfaltos szakasz után szőlőtőkékkel tarkított úton haladtunk a Szent György-hegy teteje felé. Egy árnyas erdei részen megebédeltünk, és meglátogattunk a jégbarlangot, mely temészetes fridzsiderként funkcionált. Be is ültünk egy kicsit dideregni! Miután jól lehültünk egy meredek részen felfele vettük az irányt és feltárultak a híres bazaltorgonák. Mivel Varnus Xavér nem velünk túrázott, nem hallhattunk Bach D-mol toccata és fugáját, de az orgonák látványa így is felemelő volt. Az orgonákat elhagyva a Vércse-szírten haladtunk végig, ahol feltárult a csodálatos balatoni panoráma. A hegyről lefelé ballagva présházak éa magánpincék között baktattunk, és egy kedves gazdánál beültünk borozni és finom házi bodzaszörpöt ittunk. Ezután Szigliget felé vettünk az irányt és a túrázok egy része tovább folytatta útját a vár meghódítására. A vár lábánál hatalmas pohár citrusokban gazdag limonádét fogyasztottunk és megkóstoltunk a szultán csókját, ami finom édes volt :). Elgyöngülve a csóktól, de még némi erő birtokában felmásztunk a várba, meghódítottuk a vár ormait és feltárult előttünk a gyönyörű tanuhegyek látványa a Csobánccal, Guláccsal és Badacsonnyal valamint a Káli-medencével a háttérben. Büszkén tekintettünk a már korábban meghódított Szent György-hegyre. A vár meghódítása után a Majális dombon keresztül jutottunk le végre a strandra, ahol megcsobbanhattunk a kellemes Balaton vízben. A fürdés után egy huszárvágással Tapolcán teremtünk, ahol kényelmes autóinkkal vettük hazafelé fáradtan, de sok élménnyel gazdagon az irányt.
A moldáv túrós....az Interneten találtam rá erre a receptre, mely egy újdonsült jelenleg Moldovában élő ismerősöm végett felkeltette az érdeklődésemet. Már csak alkalmat kellett találnom az elkészítésére. Tegnap jött el a lehetőség, hogy egy barátnőmet megvendégeljem. Pékasszonnyá válásomat Csibész roppantul ellenezte, mert így kimaradt az esti sétája, vagyis csupán elhalasztodott. Csalódottságának sértett nyüszögéssel, ugatással, toporzékolással adott hangot. Végre megjött barátnőm, a túrós is megsült, Csibész mehetett sétálni, és visszatértünkkor nekivágtunk a finomság megkóstolásának. Kiderült, hogy Csibész imádja a túróst, olyannyira, hogy fel-s-alá ugrándozott, nem győzte felhívni magára a figyelmet egy pár finom falatért. Képes volt egy teljes batyut bekebelezni, sőt még több is fért volna bele, ha nem féltem, hogy rosszul lesz a kelt tésztától. De szerencsére meg sem kottyant neki, viszont a tegnapi naptól a moldovai kapros-túrós listavezető lett Csibész kedvenc ételei sorában!
A szombati túra remekül sikeredett! Kellemesen napos időjárás, lágy szellő, csobogó patakzúgás, dallamos madárfütty, buja természet, vidám társaság és egy nyomkövető szőrmók! Kell még más egy csodálatos túrához?
"Álmomban jött egy úr valamikor, nagy szakálla volt.
