Kocsonya, sielés, betegség

A karácsony óta eltelt időszak jelszava a kocsonya. Ez a szó egyrészt Csibészre vonatkozik, aki a szilveszteri durrogatásokat reszketve élte át. Kis teste a félelemtől szó szerint remegett, mint a kocsonya. De okos kutya lévén megtalálta a lakás számára legbiztonságosabb helyét, a fürdőszobát, és ott kuporgott egész este, ahonnan néha-néha jött csak elő ellenőrizni, hogy mi is jól vagyunk-e még, majd ijedten visszamenekült az óvóhelyre behúzott farokkal a kis kocsonya. Nagyon sajnáltuk szegényt! De szerencsére, komolyabb érzelmi megrászkódtatást nem okozott számára a Szilveszter és másnap már boldogan nyargalt peckesen a séta közben! Azóta megettük a család újévi kocsonyáját, malacsültjét és végre kipróbáltam az eplényi sípályát, ami magyarországi vonatkozásban szupernek mondható! Klassz hosszú és még remek hangulatú Holle anyó kunyhója is van gőzgombóccal meg forralt borral. A két ünnep között még meglátogattam a család gyermekeit. Az elmúlt 2 évben családunkban 4 gyermek, mind fiú, született!!! Kellemesen elbeszélgettem apukákkal, anyukákkal és a gyermeknevelés tapasztalatain túl beszereztem még valamit: egy fránya influenza vírust....Azóta itthon csücsülök a szobában, de szerencsére beszereztem egy remek könyvet is, G. Hajnóczy Rózsa A bengáli tűz című 800 oldalas szerzeményét, amely hosszúsága ellenére lehetetetlen. Akit érdekel a kultúrantropológia, más vallások, tájak, emberek és szeret utazni, feltétlen ajánlom. Megismerhető belőle a 30-as évek Indiája, és van benne nagyon sokat máig érvényes, egyáltalán nem idejét múlt bölcs gondolat!!! Na még van 100 oldalam, remélem amire kiolvasom, lemegy a lázam is és meggyógyulok végre....