A Tatabánya egy 60-as években épült vontatóhajó, bontó- illetve kriptaszökevény, amit a Magyar Hajózásért Egyesület mentett meg és tart karban pár éve. Ezzel a hajóval utaztam a hétvégén Bajára a Halfőzőfesztiválra. Pontosabban oda busszal 4 óra alatt, vissza hajóval a Dunán 15 óra alatt. A fesztivál és a hajózás is nagy élmény volt. Baján több mint kétezer bográcsban rotyogott a hallé és nem a halászlé, hiszen ez a finom leves nem halászból, hanem halból készül. :) Jellegzetessége még a főtt gyufatészta, ami vélekedésemmel ellentétben nem a levesben fő, hanem külön és mellé kell enni. Ennek a története pedig a múltba nyúlik vissza, amikor a Duna ezen szakasza telis-tele volt malmokkal és a molnár céh kivívta magának a napi egy meleg étel biztosítását. Mi más volt kéznél a vízparton hal mellett, hát víz, liszt és tojás, ami ugyebár a tészta elengedhetetlen kelléke. Így lett a hallé tésztával dúsítva, hogy a szikár molnárlegények még inkább bírják a kemény fizikai munkát. A jó hangulatú fesztiválon a mi kis hajónk legénysége is megfőzte a saját kis levesét, mely igen finomra sikeredett, talán a haltejtől. A koncertekkel tarkított estét egy igényes tűzijáték zárta, mely hajóról nézve, úgy, hogy az égő tűzmeteoritok közvetlen mellettünk landoltak a vízben, igen különleges élményt nyújtott. Az éjszakát a ringó Sugovicán a hajón töltöttünk, hajnalban csak a kerek kajütablakon kukucskált be a feljövő napsugár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése