A hétvégén spontán összeverődött Csibész tágabb családja és a közösség élménye kiskutyámat rendkívül boldoggá tette. Bár a nagy boldogsághoz egy kis féltékenység is hozzáadódott. Unokatesóm iciri-piciri 7 hónapos kisfia elterelte a családtagok figyelmét Csibészről. De nekem ő volt a központ, nagyokat sétáltunk és a kerti padon zajló ebédről folyamatosan kicsempésztem neki a legjobb falatokat.
A múlt héten meghallgattam egy amerikai jazz szaxofonost, Chico Freeman, akinek a játéka izgalmas volt. Pénteken pedig megnéztem az AIDA-t a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A színpad hangulata mindig nagy hatással van rám. Szeretem a kulturális élményt természeti környezetben tiszta levegőn magamba szívni. Az olasz énekesek szenzációsak volt, viszont a színpadkép gyatra. Az orosz rendező és díszlettervező láthatóan a szocrealizmus gyökereiből táplálkozott, a díszlet számomra túl puritán, egyszerű, fantáziatlan volt. Egy szabadtéri előadásnak monumentális díszletek és tömegjelenetek szín- és hatáskavalkádjában kellett volna lubickolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése