In memoriam Dudu!

Dudu, egy 2000 köbcentis motorral ellátott 20 éves koromfekete Ford Sierra, aki 5 éve került hozzám, az okból, hogy a családban már senkinek sem kellett! Én felkaroltam a szomorú kis járgányt és csodás órákat töltöttünk együtt éveken át! Együtt szeltük át keresztül-kasul Magyarországot, de a határon kívül az élemedett korára hivatkozva már nem merészkedtünk. Dudu gyors volt, tágas és barátságos, mindenkit - főleg nyáron- igen melegen fogadott! Csibésszel is nagyon megkedvelték egymás, hiszen kiskutyám utazásainkor teljesen kibérelte a hátsó kényelmes üléssort. Dudu körülbelül 1 éve kezdett rendetlenkedni és vált megbízhatatlanná! Többször cserben hagyott a utakon, és húzásaival elkezdett folyamatosan borsot törni az orrom alá! Azonban én így is szerettem és hűségesen kitartottam mellette! Idén viszont úgy tűnik, hogy teljesen becsavarodott, és mint egy klimaxoló asszony havi rendszertelenséggel produkálta az öregedés jeleit. Dudut nagyon szerettem, de már életbe- és pénztárcába vágóan fontos lett, hogy elváljanak útjaink! Ennek a bejegyzésnek a Dudu nekrológja címet szántam, de végül az ötletet elvetettem, mert remélem, hogy valakinek így is kell még ez az általam elhagyott, kiszolgált, de lelkes autó.