Úgy gondoltam ebben a borongós időben elmesélem Nektem két jóbarátom Bumszli és Fakszni igaz történetét Bumszli elbeszélésében:
"Meseszépen kezdődött. Jött egy úr, és amikor megpillantotta a tesómat, Faksznit is, azt mondta, elvinne mindkettőnket, már azért, hogy ne unatkozzunk. Új gazdánk betett, becsomagolt bennünket egy bélelt banánosdobozba. Hét hónaposak voltunk.
Pestre mentünk, föl a hegyre. Amikor megérkeztünk, gyerekek ugráltak körül bennünket, tejet kaptunk. Az új gazda, akit a család röviden csak Apának nevezett, sokat foglalkozott velünk. Gyakran elvitt bennünket a környékbeli erdőbe, ahol nyugodtan téphettük egymást Faksznival. Az a sok mesés szag! - sosem felejtem el.
A három gyerek majd mindennap megajándékozott bennünket valami finomsággal. Hol egy szelet szalámival jöttek hozzánk, hol egy marék finom töpörtyűvel. Apa mellett a másik felnőtt - akit a gyerekek Anyának hívtak - olyan májas rizseket főzött nekünk, hogy attól a fülünk is kettéállt. Csak annyit kért tőlünk , ne ugráljunk föl sáros lábbal a világoszöld tavaszi kosztümjére. Nehéz volt ezt megállni, de aztán beláttuk, hogy jobb a békesség. Jól emlékszem az egyéves születésnapunkra. Faksznival a kerítés tövében babráltunk, s arra gondoltunk, jó volna egy kicist szétnézni a környéken, mert izgató nyúlszagot éreztünk. Épp kiástunk egy kölyökkomondornyi lyukat a drót alatt, amikor Anya és a gyerekek két formás velőscsonttak jöttek hozzánk a hátsó udvarba (tény, ami tény, a nyáron kitalálták, hogy nekünk itt a helyünk. Föl s alá lehetett nyargalászni itt, csak a bezártság, mint tudjuk a komondor legősibb ellensége.)
- Egyévesek vagytok, Bumszli, éljetek soká - kiabált a legkisebb gyerek, s a szalaggal átkötött csontokat ledobta elénk. Jól van gondoltam, igen szép, hogy ilyen figyelmesek. Faksznival ugyan kicsit összekaptunk, mert úgy gondolta, az én csontomból is jár neki valami. Kénytelen voltam a farkát kissé leharapni, mire ő, ilyen a testvéri szeretet, kicsippentett a jobb fülemből egy darabkát. Amúgy nagy békességben éltünk, a gyerekek simogatását nagyon szerettük, a csatangolást és a gombászást külön élveztük. Nőttünk szépen, de tudjuk, hogy a magunkfajta komeszek hároméves korukra fejlődnek igazán. Addig nagyon sok májas rizst és pulykahátat be kell még rámolnunk. Nem sokkal a szülinapunk után kezdődtek a bajok....." - folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése