Elmondhatjuk, hogy Csibész, ami a különféle sportágakat jelenti, nem különösképpen kedveli a változatosságot! A hétfői napon gyönyörű idő volt! A fáradt napsütés beragyogta a Balaton-part bágyadt lankáit és megcsillogtatta a fodrozódó vizet. Sehol egy lélek, mindenki dolgozik, csak én és Csibész andalogtunk édeskettesben a vízparti ösvényen.
Tudvalevő, hogy Csibész a túrák királya, túracsapatom éllovasa, akarom mondani élkutyája. A lábon megtett kilométerek számát tekintve Csibész verhetetlen és utolérhetetlen, számára a sétából soha, de soha nem elég. Ő fáradhatatlan és megállíthatatlan! Mivel elég kalandvágyó, gondoltam kipróbálom más sportágakban is... Sajnos az úszást nem tudtam megkedveltetni vele, hiába no, nem labrador a lelkem. A hullámok láttán menekülőre veszi, hisz ki tudja, mit rejtenek, hová vezetnek a közeledő víznyelvek. A reggeli energiával teli középtávfutás után gondolatba estem, mi lenne, ha kipróbálnám, hogy küzdi le élete következő sportkihívását, a kerékpározást!
Sajnos nagyon rosszul ... miután belehelyeztem a nagyapám által vásárolt bicikliskosárba, Csibész hamarosan nagyon ideges lett. Hiába, az újdonság varázsa nem mindig örömteli érzés! Hamarosan felülkerekedett benne a biztonságos talaj utáni vágy, és halált megvető bátorsággal kiugrott a kosárból. Sajnos elég ügyetlenül pont a hátán landolt a betonon, de hamarosan felpattant, mint akivel semmi sem komoly nem történt és a talajközeli érzés biztonságában megkönnyebbülve pislogott mellettünk.
Persze, én a kitartó kerékpároktató nem tettem le a reményteli szándékomról, hogy szeljük mi még ketten nyeregben a levegőt. Visszahelyeztem a kosárba, és fogtam, hogy nehogy kiugorjon, majd így tologattam, hogy szokja a kétkeréken száguldás élményét. Már sikerül fel is ülni a bringára és boldogan vakítottunk, mikor egy kanyarnál Csibész elvesztette egyensúlyát, és ezzel együtt a türelmét is, és örökre meghalt benne még valami - a biciklizés kiolthatatlan vágya. Csibész meggyötörten újfent ugrott és landolt, háttal a betonon. Hát eddig tartott a közös történet, s jött a kétségbeesés.....de szerencsére Terminátor filmekhez hasonlóan Csibész, felkelt, megrázta magát és peckesen ügetett tovább magamögött tudva a félelemteli múltat.
Hasonlóan, mi emberek is néha egy vágytól hajtva kiugrunk a biztonságos, de számunkra valamiért mégis labilis kosárból. Ilyenkor van, hogy durván mi is háttal a betonon landolunk. Csibészhez hasonlóan, fontos, hogy ilyenkor megrázzunk magunkat és menjünk tovább előre a saját utonkon, és többet ne ugrálgassunk, ha vigyáznak ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése