Nem sokkal a szülinapunk után kezdődtek a bajok....Apa egy este nem jött haza, Anya olyan ideges volt, hogy még az etetést is elfelejtette. A gyerekek , akik visítozva indulnak iskolába, s közben a fülünket cibálva búcsúzkodnak, most lehajtott fejjel, néma csöndben szálltak be Anya kocsijába. Apa másnap, harmadnap se jött meg. Nem értettük a dolgot, s tanácstalanul bóklásztunk a kerítés mellett. Mindent megtettünk azért, hogy fölhívjuk magunkra a figyelmet, lyukat ástunk, verekedtünk, éjjel vonyítottunk, mindhiába.
Jó két hét telt eltelt, hogy Apa nem járt itthon, amikor egy délelőtt fekete ruhás emberek jöttek - Fakszni felismerte őket, nyáron vidámat falatoztak a teraszon, s úgy barátkoztak velünk, hogy a csirkecsontot kiadták nekünk a hátsó udvarba. - Ismerős a szaguk - mondta Fakszni -, mind Apa rokonai. Valami nincs rendben, nem tetszik ez nekem. Anya és a gyerekek is feketébe öltöztek, úgy mentek el együtt a fekete ruhás emberekkel. Amikor hazajöttek, a szemüket törölgették, s úgy simogattak bennünket, hogy közben állandóan a zsebkendőjükbe dudáltak.
Némaság ült a házra, elmaradtak a séták. Ránk is átragadt a levertség, nem értettük mi történt. Tápot kezdtük kapni, eltűntek az udvarról a labdák, jött az ősz. Nagyon nyomott volt a hangulat.
- Költözünk - mondta egyszer sírva Anya, s nagy adag májas rizst tett elénk. Annyit tett még hozzá: - Csak tudnám, mi legyen veletek.
Szakadt az eső, amikor a nagydarab Janó megjelent a furgonjával. - Gyertek, elmegyünk autókázni - mondta ezen a végzetes napon. Nem sejtettük, hogy mi következik, örömmel ugrottunk be a kocsiba. Sokáig mentünk, falvakon, városokon ét. Janó végül bement egy bozótos erdei ösvényre, nem győztünk lihegni a zötykölődéstől. Megállt aztán egy csipkebogyóval benőtt erdős részen, kinyitotta a hátsó ajtót, s mondta: - Menjetek, hátha szerencsétek lesz. Aztán leült, elszívott egy fehér büdöst, s folyton integetett, "menjetek már, nem én tehetek róla, hogy így alakult." Fakszni bökött oldalba: nézd, vízcseppek folynak lefelé az arcán. Rókaszagot éreztünk, s bevetettük magunkat az erdőbe. Autózúgást hallottunk, s rémülten néztünk egymásra: hát ez meg hova megy? Rohantunk , ahogy csak a lábunk bírta, de egyre távolodott. Aztán már nem lehetett hallani semmit se. - folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése