Már megint az a kaján vigyor! Csibész igazán élvezi az olvadást is! Az ember el sem tudja képzelni, hogy mi mindert rejt az olvadó hó...Van itt minden mi szem-szájnak ingere, már mint kutya szem-szájnak. Csibész ugyanis imádja a számomra roppantul gusztustalan falatokat megszerezni a hó alól...Talált már csontokat, kolbászt, szalonnabőrt és kenyeret, meg kit tudja mi mindent, de azt tényleg el sem tudom képzelni, hogy ez mind hogy az ördögbe került a hó alá, és főleg, hogy mióta leledzik ott. Szóval mostani sétáink a következőképpen zajlanak: Szimat, szimat, kapar, kapar, nyammm-nyammm. Én pedig nem győzök kiabálni: Nem! Nem! Ne már, kapsz Te otthon rendesen enni! Ő rám se hederít, csak nagy élvezettel csócsál, néha visszapillant és huncut szemekkel sandít rám.
Egyébként Csibész új kabátot is kapott, valójában könnyebb tavaszi dzsekit...strapabíró, amerikai katonai cucc, kimondottam mindennapos bevetésre! Jól áll neki, csak most tiszta sár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése