Barackszüret

A hétvégén barackszüretet tartottunk Tihanyban. Nagyiék kertjében roskadozott a sárgabarackfa a sok terméstől. Sajnos a fa akkorára nőtt, hogy csak hatalmas létrákkal tudtam felmászni a tetejére. De megérte, legfelül voltak a legszínesebb, legérettebb, legillatosabb barackok. Csibész is ott olálkodott a fa alatt, de volt, hogy eliszkolt, mert megijedt egy-egy lehulló baracktól. Körülbelül 50 kiló barackot sikerült leszedni, ami még befőzésre vár!
Vasárnap rendkívüli élményben volt részem. Hivatalból résztvettem a világhírű new orleans-i jazz trombitás Wynton Marsalis és a Lincoln Center Jazz Orchestra fergeteges koncertjén. A legvégén számos ráadás után a zenekar pár tagja kijött a nézőközönség soraiba és ott szórakoztatta vidám professzionalismusával mindenki örömére a legvégsőkig kitartókat. Wyntonnal személyesen is megismerkedtem, sőt még két puszit is kaptam tőle!

Csibész Családja

A hétvégén spontán összeverődött Csibész tágabb családja és a közösség élménye kiskutyámat rendkívül boldoggá tette. Bár a nagy boldogsághoz egy kis féltékenység is hozzáadódott. Unokatesóm iciri-piciri 7 hónapos kisfia elterelte a családtagok figyelmét Csibészről. De nekem ő volt a központ, nagyokat sétáltunk és a kerti padon zajló ebédről folyamatosan kicsempésztem neki a legjobb falatokat.
A múlt héten meghallgattam egy amerikai jazz szaxofonost, Chico Freeman, akinek a játéka izgalmas volt. Pénteken pedig megnéztem az AIDA-t a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A színpad hangulata mindig nagy hatással van rám. Szeretem a kulturális élményt természeti környezetben tiszta levegőn magamba szívni. Az olasz énekesek szenzációsak volt, viszont a színpadkép gyatra. Az orosz rendező és díszlettervező láthatóan a szocrealizmus gyökereiből táplálkozott, a díszlet számomra túl puritán, egyszerű, fantáziatlan volt. Egy szabadtéri előadásnak monumentális díszletek és tömegjelenetek szín- és hatáskavalkádjában kellett volna lubickolni.

Matróz voltam a Tatabányán

A Tatabánya egy 60-as években épült vontatóhajó, bontó- illetve kriptaszökevény, amit a Magyar Hajózásért Egyesület mentett meg és tart karban pár éve. Ezzel a hajóval utaztam a hétvégén Bajára a Halfőzőfesztiválra. Pontosabban oda busszal 4 óra alatt, vissza hajóval a Dunán 15 óra alatt. A fesztivál és a hajózás is nagy élmény volt. Baján több mint kétezer bográcsban rotyogott a hallé és nem a halászlé, hiszen ez a finom leves nem halászból, hanem halból készül. :) Jellegzetessége még a főtt gyufatészta, ami vélekedésemmel ellentétben nem a levesben fő, hanem külön és mellé kell enni. Ennek a története pedig a múltba nyúlik vissza, amikor a Duna ezen szakasza telis-tele volt malmokkal és a molnár céh kivívta magának a napi egy meleg étel biztosítását. Mi más volt kéznél a vízparton hal mellett, hát víz, liszt és tojás, ami ugyebár a tészta elengedhetetlen kelléke. Így lett a hallé tésztával dúsítva, hogy a szikár molnárlegények még inkább bírják a kemény fizikai munkát. A jó hangulatú fesztiválon a mi kis hajónk legénysége is megfőzte a saját kis levesét, mely igen finomra sikeredett, talán a haltejtől. A koncertekkel tarkított estét egy igényes tűzijáték zárta, mely hajóról nézve, úgy, hogy az égő tűzmeteoritok közvetlen mellettünk landoltak a vízben, igen különleges élményt nyújtott. Az éjszakát a ringó Sugovicán a hajón töltöttünk, hajnalban csak a kerek kajütablakon kukucskált be a feljövő napsugár.

Tanuhegyek szemtanui

Egy napsugaras szombat reggel a Zöld Békák felkerekedtek, hogy meghódítsák a Balatonfelvidéki Nemzeti Park vulkáni tanuhegyeit és a Tapolcai-medencét. A tapolcai vasútállomás büféjében még feltankoltuk a nap túléléséhez szükséges ellátmányt és komótosan elindultunk a belváros irányába. A város szívében csodálatos környezetben feküdt a Tavasbarlang és a Malom-tó, melyben óriás, színpompás aranybálnák úszkáltak. A festői környezetnek búcsút mondva lassan haladtunk kifelé a városból. Egy elég hosszú, forró, aszfaltos szakasz után szőlőtőkékkel tarkított úton haladtunk a Szent György-hegy teteje felé. Egy árnyas erdei részen megebédeltünk, és meglátogattunk a jégbarlangot, mely temészetes fridzsiderként funkcionált. Be is ültünk egy kicsit dideregni! Miután jól lehültünk egy meredek részen felfele vettük az irányt és feltárultak a híres bazaltorgonák. Mivel Varnus Xavér nem velünk túrázott, nem hallhattunk Bach D-mol toccata és fugáját, de az orgonák látványa így is felemelő volt. Az orgonákat elhagyva a Vércse-szírten haladtunk végig, ahol feltárult a csodálatos balatoni panoráma. A hegyről lefelé ballagva présházak éa magánpincék között baktattunk, és egy kedves gazdánál beültünk borozni és finom házi bodzaszörpöt ittunk. Ezután Szigliget felé vettünk az irányt és a túrázok egy része tovább folytatta útját a vár meghódítására. A vár lábánál hatalmas pohár citrusokban gazdag limonádét fogyasztottunk és megkóstoltunk a szultán csókját, ami finom édes volt :). Elgyöngülve a csóktól, de még némi erő birtokában felmásztunk a várba, meghódítottuk a vár ormait és feltárult előttünk a gyönyörű tanuhegyek látványa a Csobánccal, Guláccsal és Badacsonnyal valamint a Káli-medencével a háttérben. Büszkén tekintettünk a már korábban meghódított Szent György-hegyre. A vár meghódítása után a Majális dombon keresztül jutottunk le végre a strandra, ahol megcsobbanhattunk a kellemes Balaton vízben. A fürdés után egy huszárvágással Tapolcán teremtünk, ahol kényelmes autóinkkal vettük hazafelé fáradtan, de sok élménnyel gazdagon az irányt.