A hétvégén két sertéskalandban is részem volt. Az egyik sertés házi volt és már sajnos az örök vadászmezőkön kergeti a makkot, a másik viszont nagyon is élő és vad volt, és majdnem felnyársalt az erdőben.
Szombaton unokatesóméknál voltam a pár éve hagyományosan megrendezett disznóvágáson. Idén unokatesómék új házának udvarán lett disznóból szalonna, népes rokonság és baráti társaság közreműködése által. Sajnos annyian voltunk, hogy nem nagyon fértem közel a disznóhoz, és a nagy ácsorgásban még pálinka segítségével sem sikerült melegen tartanom magam, így kisvártatva már csak a ház belsejéből finom sült hús és resztelt máj társaságában szemléltem a kinti eseményeket.
Vasárnap pedig a kedvesemmel másztunk fel a tatabányai Turulhoz és szerettünk volna a Gerecsén át eljutni Vértestolnáig. Utunk során azonban kisvártatva teherautók álták el az utunkat és kiderült, hogy nem mehetünk tovább, mert az erdőben vadászat tart. Nemsokára hallottuk is a hajtók kiáltozását és kisvártatva elhangzottak az első dörrenések. Visszafordultunk és eldöntöttük, hogy inkább megnézzük a Bányászakna Kilátót és, ha vége a vadászatnak más úton közelítjük meg Vértestolnát. A kilátó valódi ipari emlék, vagy annak utánzata - ezt nem tudtuk eldönteni- impozáns, 5-szintes építmény, melynek tetejéről jól ellátni a Vértesig, Gerecséig. Miután lemásztunk, elindultunk a Vértestolna felé induló másik úton, mely igen csak lejtett. Kicsit nadrádszíjon, kicsit kedvesembe kapaszkodva ereszkedtem lefelé, majd hipp-hopp a semmiből előtűnt kb. 10 méterre tőlünk két vaddisznó. Kettő kettő ellen, mindannyian megdermedtünk, és számbavettük a találkozás lehetséges kimeneteleit. Szerencsére a vaddisznó okosnak tűnt, és úgy döntött, hogy nem bocsátkozik közelharcba velünk, hamarosan hátatfordított és elindul egy másik irányba, társa pedig követte őt. Bennünk is egy picit megállt az ütő és megfagyott körülöttünk a levegő, opcióként már a fáramászáson és husángokkal történő ijesztegésen gondolkodtunk, de látva a vaddisznók távozását, fújtunk egyet és folytattuk lefelé, ellentétes irányba az utunk. Mivel nem szerettünk volna Zrínyi és Imre herceg módjára az erdőben lelni halálunk, lemondtunk Vértestolna megközelítéséről, hisz ki tudja, a vadászok által felriogatva hány felbőszült disznó rótta a terepet. Egy szép völgyön át értünk vissza Tatabányára, ahol mázlinkra épp jött a pesti gyors. Otthon nagy békességben elköltöttük a szombati torról származó disznóságokat és meggyújtottuk a második adventi gyertyát.
