Télválasztó Túra

A pénteki esőzések ellenére a legkeményebbek kitartottak, és hittek benne, hogy a szombati túrán jó idő lesz! Így is történt, szikrázó napsütésben szálltunk fel szombat reggel a vonatra, és röpke fél óra elmúltával a túra kiindulási pontján, Verőcén voltunk. A piros jelzés kihelyezése azért itt is hagyott némi kivánnivalót maga után, de mégis rátaláltunk a helyes útra! Egy kálváriát megmászva, vikkendházak között értünk ki a természetbe. Erdei kisvasutat, valamint a Morgó-patakot követve jutottunk előrébb és előrébb a csúszós erdei ösvényeken beszippantva a hűvős, de hihetetlenül tiszta levegőt. A térkép szerint útirányunk egy ponton piros kereszt jelzéssel eltért, ahol éles kanyart véve kellett visszakanyarodnunk. Mentünk, mentünk, de keresztnek nyoma sem volt. Majd jött egy élesen felkanyarodó út, viszont rajta piros kereszt jelzésnek se híre, se hamva nem volt. Mivel a kinézett útnak még a kisvasútállomás előtt kellett lennie, bizakodtunk, hogy a jelöletlen útra rátérve jó felé haladunk. Menetközben fohászkodtunk, hogy meglássuk végre a kék jelzést, ahova a piros keresztes útnak be kellett volna csatlakozni. Kidőlt fákon át bukdácsolva haladtunk egyre előrébb, és lábunk elől felpillantva csodálatos panorámát mutatott a börzsönyi hegykaréjok mögül kikacsingató és azok éles sziluettjét megvilágító nap. Kék jelzésnek persze nyoma sem volt, így a túravezető enyhén parázni kezdett. Mígnem végre megláttunk egy kerítést, amelyet a térképen is jeleztek. Viszont a kék túraútvonal nyoma még mindig sehol sem látszott! Elindultunk a kerítés oldalán lefelé, mígnem az egyik tapasztalt túratárs észrevette, hogy nekünk valójában a kerítés másik oldalán kéne haladnunk....Vissza fel a hegyre, megkerültük a kerítést és hoppá a kék út is megkerült. De a túravezető ebben a pillanatban megfogadta, hogy túrát alsóbb rendű utakon soha többé nem tervez!!! Nem lesz se kereszt, se háromszög, se semmi egyéb kiterjesztés, mert egyszerűen ezek az utak Magyarországon csak térképileg vannak jelölve, és ha mégis a gyakorlatban - értsd a fák törzsén - is jelezve lennének, gondozatlanok, ápolatlanok! Röppke másfél órás erdei tévelygés után, délután kettőre értünk a Kocsma a Pipáshoz, ahol a meleg fogadtatás helyett, hideg kiutasítás volt a jutalmunk, így a kocsma előtti padokon fogyasztottuk el szendvicseinket és teáztunk Magyarkúton. Röppke tanakodás után a túravezető, aki az előre eltervezett útvonalért harcolt, le lett szavazva, így a rövidebb úton haladtunk vissza Verőcére, ahol még a vonat indulásáig volt időnk megnézni a helyi kis kálváriát és templomot. Innen szép kilátás nyílt a Dunára és a túlparton levő hegyekre. A vasútállomásig haladva a lemenő nap miatt egyre hidegebb lett és a szél is erőteljesen felkapott. Mire megjött a vonat, a hó is elkezdett szállingózni, és Budapestre visszaérve már a havas téli táj fogadott! Szóval itt a tél, számomra most a korcsolyázás és a sielés időszaka következik! Viszont büszke vagyok, hiszen sarkunkban a téllel, sikerült megszervezni egy utolsó szép őszi túrát!