Télválasztó Túra

A pénteki esőzések ellenére a legkeményebbek kitartottak, és hittek benne, hogy a szombati túrán jó idő lesz! Így is történt, szikrázó napsütésben szálltunk fel szombat reggel a vonatra, és röpke fél óra elmúltával a túra kiindulási pontján, Verőcén voltunk. A piros jelzés kihelyezése azért itt is hagyott némi kivánnivalót maga után, de mégis rátaláltunk a helyes útra! Egy kálváriát megmászva, vikkendházak között értünk ki a természetbe. Erdei kisvasutat, valamint a Morgó-patakot követve jutottunk előrébb és előrébb a csúszós erdei ösvényeken beszippantva a hűvős, de hihetetlenül tiszta levegőt. A térkép szerint útirányunk egy ponton piros kereszt jelzéssel eltért, ahol éles kanyart véve kellett visszakanyarodnunk. Mentünk, mentünk, de keresztnek nyoma sem volt. Majd jött egy élesen felkanyarodó út, viszont rajta piros kereszt jelzésnek se híre, se hamva nem volt. Mivel a kinézett útnak még a kisvasútállomás előtt kellett lennie, bizakodtunk, hogy a jelöletlen útra rátérve jó felé haladunk. Menetközben fohászkodtunk, hogy meglássuk végre a kék jelzést, ahova a piros keresztes útnak be kellett volna csatlakozni. Kidőlt fákon át bukdácsolva haladtunk egyre előrébb, és lábunk elől felpillantva csodálatos panorámát mutatott a börzsönyi hegykaréjok mögül kikacsingató és azok éles sziluettjét megvilágító nap. Kék jelzésnek persze nyoma sem volt, így a túravezető enyhén parázni kezdett. Mígnem végre megláttunk egy kerítést, amelyet a térképen is jeleztek. Viszont a kék túraútvonal nyoma még mindig sehol sem látszott! Elindultunk a kerítés oldalán lefelé, mígnem az egyik tapasztalt túratárs észrevette, hogy nekünk valójában a kerítés másik oldalán kéne haladnunk....Vissza fel a hegyre, megkerültük a kerítést és hoppá a kék út is megkerült. De a túravezető ebben a pillanatban megfogadta, hogy túrát alsóbb rendű utakon soha többé nem tervez!!! Nem lesz se kereszt, se háromszög, se semmi egyéb kiterjesztés, mert egyszerűen ezek az utak Magyarországon csak térképileg vannak jelölve, és ha mégis a gyakorlatban - értsd a fák törzsén - is jelezve lennének, gondozatlanok, ápolatlanok! Röppke másfél órás erdei tévelygés után, délután kettőre értünk a Kocsma a Pipáshoz, ahol a meleg fogadtatás helyett, hideg kiutasítás volt a jutalmunk, így a kocsma előtti padokon fogyasztottuk el szendvicseinket és teáztunk Magyarkúton. Röppke tanakodás után a túravezető, aki az előre eltervezett útvonalért harcolt, le lett szavazva, így a rövidebb úton haladtunk vissza Verőcére, ahol még a vonat indulásáig volt időnk megnézni a helyi kis kálváriát és templomot. Innen szép kilátás nyílt a Dunára és a túlparton levő hegyekre. A vasútállomásig haladva a lemenő nap miatt egyre hidegebb lett és a szél is erőteljesen felkapott. Mire megjött a vonat, a hó is elkezdett szállingózni, és Budapestre visszaérve már a havas téli táj fogadott! Szóval itt a tél, számomra most a korcsolyázás és a sielés időszaka következik! Viszont büszke vagyok, hiszen sarkunkban a téllel, sikerült megszervezni egy utolsó szép őszi túrát!

Kiskifli és Bundás Herceg

A hétvége nagy boldogságban zajlott, hiszen együtt voltunk Csibésszel! Szombaton nagy sütés-főzés, hiszen kedves nevelőapám szülinapos volt. Megfőztem számára egy már régóta elfeledett, de anyukája által korábban sokszor készített ételt a húsos gombócot, valamint házi mandula terményünk betakarítása után, mi lehetett volna más édesség, mint galíciai mandulatorta, Maci után szabadon. Mindkét fogás remekül sikerült és végezetül egy kis pezsgővel öblítettük le. Az ebéd után roppant elpilledtünk és rövidke idilli családi alvás után még mindig úgy éreztük, hogy lenne mit lesétálnunk az ebédből. Így hát Csibésszel az élen felkerekedtünk, hogy felfedezzük a veszprémi Gulya-dombot. Bár odáig nem jutottunk el, azért több mint 2 órás sétát tettünk a vár alatt a Séd-patak partján egészen a Margit romokig. Csibésszel a hétvégén ismét roppant összemelegedtünk! Bár már nem az én ágyam alatt alszik, amit mondjuk roppant zokon veszek tőle, de reggel hatalmas ugrással az ágyamban terem, nagy lelkesedéssel üdvözöl, kiskifli-nagykifli pózban hozzám bújik és dögönyözteti, simizteti önmagát. Én ezt persze roppant nagy kegynek érzem és boldogan teljesíten kívánalmait. Lehet, hogy a királyfim soha nem jön el, de legalább van ez a kis bundás hercegem! :)
Másnap séta közben a lakótelepi parkban hatalmas gyapjas tintagombát találtunk és egyből Zsuzsa májjal töltött tintagombás receptje ugrott be. Kár, hogy már ki volt nyílva szegény, így nem próbálhattam ki a receptet.
Szombaton Zöld Béka túra a Börzsönyben, természetesen mint a hétvégi időjárásjelentésből kiderült, pont akkor jön egy hidegfront és lehet, hogy már havazni is fog. Na remélem, ez azért nem szegi kedvét kis csapatomnak!

Konyec Gá-gá

Az idei Márton-nap is sikeresen lezajlott. Csibész és én gyomrunkat már korán előkészítve indultunk a nagy ebédre. Körülbelül egy órás séta után megérkeztünk nagyapóékhoz, ahol már finom illatok vártak. Egyből asztalhoz is ültünk, pontosabban Csibész az asztal alá. Az első fogás libanyakleves volt, és Csibész nagy odaadással fogyasztotta az általam korábban már lerágott libanyakakat. Ezután felkerült az asztalra nagyapa idei újbora, mely számomra még kicsit savanykás volt...De remélem, hogy hamarosan ez is beérik, mint az én életem :). Második fogás a sült libacombok, újításként egy új aszaltszilvás-áfonyás mártással. Nyam-nyam! Ehhez persze számunkra vörösbor dukált. Csibész ebből csak a porcokat, és rágósabb bőröket fogyaszthatta, hiszen a csöves csont a kutyanépnek tabu! Befejezésképp szezonálisan gesztenyepüré volt a terítéken, mely selymesen zárta le az amúgy is kiváló ebédet! Ebéd után jót beszélgettünk, majd mivel Csibész be volt sózva, kisvártatva hazaindultunk. Ha a népszokás igaz, se Csibész, se én nem éhezünk majd még egy évig!

Gombás ügyek

A héten nagy érdeklődéssel vetettem be magam újra a gombatémába. Vasárnap a budakeszi vadasparkban volt gombászkirándulás, de sajnos egy metrókimaradás következtében elkéstem és a csoportom már továbbinalt a Mátrába. Így gondoltam egyedül járom be a terepet, mikor is találkoztam Misivel, és segítségével megismerhettem a gyűrűs tuskógombát , amely 20 perc főzést igényel, mert addigra távoznak el belőle a méreganyagok. Hát ezt ki is kellett próbálnom! Egy életem egy halálom megfőztem a gombát, pontosan betartva az elkészítési időket és láss csodát: még élek! A gomba egyébként elég jó volt, egy kis késői laskagombával vegyítve ízletes gombás rizs készült belőle. A héten felderítettem a szarvasgombászás lehetőségeit is. Reményeim szerint hamarosan csatlakozhatunk Csibésszel a Dunakanyar Szarvasgombász Egyesülethez! Eddig Csibész csak bárotítást kapott, elvileg minden kutya tanítható valamilyen szinten a szarvasgombászatra. Hát remélem, mert igazán ennék már egy isteni szarvasgombás kaját. Bocsánat, Csibész első gombáját már elígértem.....

Vége

Mára csak ennyit:

Valaki kell nekem is
Aki csak az enyém
Aki társ egy hosszú életen át
Értem bármire kész és ha bárhova néz
Mindig és mindenkor csak engem lát
Valaki kell nekem is
Aki mellettem áll
Aki jóban-rosszban mindig enyém
Kinek hangulatát
Minden titkos gondolatát
Már a két szemébe nézve értem én
Aki úgy, ahogy én
Sokat élt egyedül
Aki mindig magányos úton járt
Aki úgy, ahogy én
Olyan védtelenül
Egész életében társra várt
Valaki kell nekem is, aki hozzám való
Kit a sors is nékem rendelt talán
És ha él valahol
Addig járok, s kutatom én
Míg a szívem egyszer majd csak rátalál!