Húsvéti csibészkedés

Búskomoran írom e sorokat, mert nagyon hiányzik Csibész. Az Húsvétot együtt töltöttük, és hihetetlen, hogy pár nap alatt újra és újra annyira a szívemhez nő, hogy mindig úgy érzem, nem tudok nélküle élni! Hát igen, ez egy kisebbfajta szerelmi vallomás. De hiába, ő a világ legmélyérzésűbb, legodaadóbb, legkedvesebb, legkalandvágyóbb, legkiváncsibb és legbohócabb kutyája. Annyira egy húron pendülünk, hogy bizonyára nem lehet véletlen, hogy egymásra találtunk!
A Húsvétot félig Veszprémben, félig Tihanyban töltöttük!Csibésznek nagyon ízlett a család össszes háziasszonyának sonkája, de valljuk be, a húsvéti kalácsot is ínycsiklandónak találta. Nagyokat sétáltunk Tihanyban. Gázolt a természetben és sikerült neki begyűjteni három kullancsot. Szokásához híven most is tihanyi védőgáton végzett őrjáratot és felfedeztünk 3 hatalmas döglött halat is. Remélem, nem megint valami nagy természeti csapás érte a Balatont! Gyűjöttünk együtt turbolyát, csalánt és pitypang levelet, melyből mind-mind fenséges étek készült. Újabban bejön a természet éléskamrája nem csak gomba, de növényi viszonylatban is!
Sajnos az elválás ismét nagyon szomorú volt, utálom látni a kis csalódott, kétségbeesett pofáját, hogy a gazdi otthagyja. Nem is vagyok rendes gazdi és ezért halálosan mardos a lelkiismeret. De vajon mi a jobb egy kutyusnak, bezárva a lakásban, míg gazdája dolgozik, vagy állandó társaságban lenni, de a gazdájától távol? Ezt a dilemmát évek óta nem sikerül feloldani! :((
Számolom a napokat, hogy újra láthassam! Addig meg marad az aggódás, hogy mi van vele....

Long time no line

Hát igen már régóta nem írtam...De egy kicsit elment a kedvem, hiszen az emberlánya akkor ír nyilvános blogot, ha azt valaki olvassa...De én már egy hosszú ideje semmiféle visszajelzést nem kaptam, és a magányos írás nem az erősségem. Csibésszel közös kalandjaink is ritkultak, mert úgy néz ki végképp vidéki kutya lesz. És miről írjon egy kutyás blog írója, ha a blog tárgya mindig vidéken nyaral...Nyáron én is külföldön voltam: egy lelki táborban Franciaországban és a túrázáson Norvégiában. Mindkettő nagyon sikeres volt a maga nemében. Ja, egyébként nem tudom bárki észrevette-e, hogy idén a nyár elmaradt...Volt egy évszak, a nevén még gondolkozom, amely sok esővel, hűvös szeles időjárással töltötte ki a nyár helyét. Csibész mindenesetre élvezte, mert imádja, ha borzolja a szőrét a szél! Most a borfesztiválok, gombászások, túrázások ideje következik, ami egyik kedvenc időszakom. Talán Csibész is felköltözik egy időre és folytathatom közös blogunk....

Holdfény lovag

Na gyorsan írok még egy bejegyzést júniusra, nehogy bárki azt higgye, hogy behalt a blog! :) Június az autóbeszerzésről szólt és büszkén állíthatom, hogy enyém lett KOJAK!! :) A sok megpróbáltatás után, amit az autókeresés jelentett, végre valahára rátaláltam a nagy Őre, akit a sors is nekem szánt. Nem csak délibáb volt, mint a kis hetyke piros Toyota Yarisok, akik izgatva és gúnyosan kelletve magukat, végül az utolsó pillanatban mindig rámcsapták az ajtót. Nem, Kojak egészen más volt. Egy komoly, elegáns, holdfényszínben tündöklő, megfontolt úriember, aki emellett praktikus és spontán is. Nem szerelem volt az első látásra, mint a kis szemét Yarisokkal, hanem a megismerés útján dobogtatta meg a szívem és hódított meg a kis Ford. Az autóra Dudu szelleme is áldását adta és Csibész is belakta a hátsó fertályt, élvezve a légkondicionált, hűs fuvallatokat! Szeretünk Kojak!

Ítéletidő!

Hát ilyen sem volt rég, ami mostanság!! A hétvégén ítéletidő tobolt Veszprémben orkán erejű széllel és ömlő esővel. Ilyenkor nagy kihívás ám a kutyasétáltatás! Csibésznek persze a rossz idő meg se kottyant! Büszkén vágtatott kedves esőkabátjában az utcán és csak rótta-rótta volna tovább a köröket, amikor én már bőrig áztam és lefagyott a fülem is a metsző széltől! Míg én esténként majd meghaltam a félelemtől, amiért az házunk előtti fát majdnem gyökerestül csavarta ki a szél és dübörögtek az ablakok, ő békésen pihengetett a foteljében. Szóval ez még nem a világvége és remélem hamarosan kisüt már újra a nap!

Öcccsém, de jó az Ötscher!

A hétvégén 3 napra meglátogattuk az osztrák Ötscher-Tormauer Naturparkot. Csibészt nem vittük magunkkal, mert nem gondoltuk, hogy a hegymászás neki való lenne, de végülis is az első két napon nyugodtan velünk tarthatott volna, mert inkább sokat kellett menni, mint nagy sziklákat megmászni. Nagyon jól éreztük magunkat! Az Ötscher Naturpark zúgó patakokról, kopár mészkőszikláiról és számtalan vízeséséről híres és méltán nevezik az itt található Ötschergrabent, Ausztria Grand Canyonjának. Csodálatos vízeséseket láthattunk, némelyiket egészen testközleből! Bár az Ötschert nem másztuk meg, visszafelé a Schneeberg oldalán fekvő Weichtal-szurdokban kapaszkodtunk fel láncokon és acéllétrákon a Kienthaler-hüttéig, ahonnan jól látszott a Rax magasztos fennsíkja.

Vacsoracsata és kucsmavadászat

Az április fennmaradórésze a fegyverkezés és hadakozás jegyében zajlott. Először is be kell számoljak egy csatáról, melyben én a következő menüsorral rántottam kardot: Előételként szaftos kacsamáj lett felszolgálva közel-keleti kalácskákkal, a főétel ezüstköpenyben párolt zöldséges lazac volt és desszertként stílusosan izzó lávatorta került terítékre! Minden nagyon jól sikerült, a jó hangulatú csatán az ellenfelek a vacsorámat kiválónak minősítették!
Múlt szombaton pedig megkezdődött a kucsmagomba vadászati szezon. Rémült kucsmagombák szaladgáltak mindenhol az erdőben, kilövésre várva. Én mondjuk nem voltam túl sikeres, de a netgombásztársakkal sikerült közösen több kilónyi gombát összegyűjteni, amit aztán Tatán egy kellemes beszélgetés és italozás mellett két bográcsban készítettünk el. Olyannyira sikerült össze-vissza ennem és innom mindent, hogy a kucsmagombák bosszújaként már-már gombamérgezést vizionáltam, de szerencsére csak egy kis hevely rosszullét miatt voltam fenn egész éjszaka.

Gasztrománságok

Itt a tavasz , - bár ez most nem annyira tűnik valóságosnak - és az ízlelőbimbóink is ébredezni kezdenek. A barátaimmal megrendeztünk egy házi kivitelezésű vacsoracsatát, amit azért igyekeztünk annak rendje és módja szerint lebonyolítani. Volt menükártya, három fogás, welcome drink, produkció, pontozás és az egészet felvettük videóra. Most szombaton én következem! A nagy kérdés még mindig az, hogy mi legyen a főétel: nyúl vagy lazac??? Ja és a produkcióról ne is beszéljünk! :)
A múlt héten egy kedves ismerősöm hozott fincsi kucsmagombát, mert sajnos mi még nem jutottunk ki az erdőbe. Ízletes finomságok készültek belőle: talján kucsmagombaleves, tejszínes gombaszósz, de azért simán rántottának is roppant ízletes volt. Remélem a két hét múlva esedékes össznépi gombászáson még több gombát találunk.
A szülinapomon pedig meglepetés vacsorában volt részem a 21 Étteremben a Várban. Kicsit alulöltözötten, sikerült átfázva megérkeznünk az étterembe, hiába na, április 10-én még nincs tavasz! A kellemes helységben viszont annyira nem lettünk lenyűgözve! A borok finomak voltak, - Légli Chardonnay-t és Oremus Késői Szüretelésű tokaji desszertbort ittam -, de az étel szerintem egyáltalán nem volt egy Bib Gourmand díjra érdemes, én például utálom a nem teljesen átsütött húst...bár lehet, hogy csak nem vagyok elég gourmand...vagy sznob?