Búskomoran írom e sorokat, mert nagyon hiányzik Csibész. Az Húsvétot együtt töltöttük, és hihetetlen, hogy pár nap alatt újra és újra annyira a szívemhez nő, hogy mindig úgy érzem, nem tudok nélküle élni! Hát igen, ez egy kisebbfajta szerelmi vallomás. De hiába, ő a világ legmélyérzésűbb, legodaadóbb, legkedvesebb, legkalandvágyóbb, legkiváncsibb és legbohócabb kutyája. Annyira egy húron pendülünk, hogy bizonyára nem lehet véletlen, hogy egymásra találtunk!
A Húsvétot félig Veszprémben, félig Tihanyban töltöttük!Csibésznek nagyon ízlett a család össszes háziasszonyának sonkája, de valljuk be, a húsvéti kalácsot is ínycsiklandónak találta. Nagyokat sétáltunk Tihanyban. Gázolt a természetben és sikerült neki begyűjteni három kullancsot. Szokásához híven most is tihanyi védőgáton végzett őrjáratot és felfedeztünk 3 hatalmas döglött halat is. Remélem, nem megint valami nagy természeti csapás érte a Balatont! Gyűjöttünk együtt turbolyát, csalánt és pitypang levelet, melyből mind-mind fenséges étek készült. Újabban bejön a természet éléskamrája nem csak gomba, de növényi viszonylatban is!
Sajnos az elválás ismét nagyon szomorú volt, utálom látni a kis csalódott, kétségbeesett pofáját, hogy a gazdi otthagyja. Nem is vagyok rendes gazdi és ezért halálosan mardos a lelkiismeret. De vajon mi a jobb egy kutyusnak, bezárva a lakásban, míg gazdája dolgozik, vagy állandó társaságban lenni, de a gazdájától távol? Ezt a dilemmát évek óta nem sikerül feloldani! :((
Számolom a napokat, hogy újra láthassam! Addig meg marad az aggódás, hogy mi van vele....
Az élet dolgai, amik csibészekkel történnek...
